ELTE baki

Fent vagyok néhány levelezőlistán. Ez nem is olyan nagy dolog, biztos nem vagyok ezzel egyedül. Ám egy hónapja egy levelezőlistán meghívtak egy facebook-os csoportba. Nevezzük nevén a gyereket, ez egy ELTE-s levelezőlista. Egy lelkes ELTE-s diák létrehozott egy facebook-os profilt hőn szeretett egyetemének. Ez eddig oké, de, az hogy az egykoron jó hírnévnek örvendő intézmény több ezer diákja közül pont egy olyan csinálja mindezt, aki még az iskola nevét se tudja rendesen leírni az elég nevetséges. Vajon meddig süllyedhet még a magyar felsőoktatás?
Azóta már kijavították a hibát, de én voltam olyan kedves és megörökítettem a -még rossz névvel ellátott- meghívót.

Béla az emo?

Miért alakulnak a dolgok mindig másképp?
Az ember nem vágyik sokra, igazán nem... de nem... hiába.
Ha egyszer kicsúsznak a dolgok a kezedből, ha egyszer elveszíted a kontrollt és meginog alattad a talaj, akkor már oly nehéz talpra állni. Próbálod, de nem megy. Akárhogy erőlködsz sehogy sem sikerül, míg végül már próbálni is alig mered, pedig tudod, hogy az idő ellened dolgozik és mihamarabb cselekedned kell, de már oly sokszor csalódtál... legfőképp magadban. Várod a csodát, de nem jön...
Nincs ennél rosszabb érzés, mint az első sorból végignézni, ahogy szép lassan elvérzel. Nem tudsz tenni ellene, hát beletörődsz és várod a halált. Holott rettenetesen félsz tőle, mert szeretnél élni, de egyszerűen képtelen, alkalmatlan vagy rá. Élni vágysz, s közben várod a halált. Egyre csak kavarog benned ez a kettősség, napról napra egyre jobban. Teljesen elszédít, kifordít, felőröl és már nem vagy önmagad, hatalmába kerít a téboly. Bezárkózol. Ez az utolsó csepp a pohárban, ezzel mindennek vége. Amint az utolsó téglát is beraktad saját börtönöd falába, már nincs többé visszaút. A tér bezárul körülötted, nyomasztóvá és fojtogatóvá válik. Fejedben egyre nagyobb lesz a káosz, míg szép lassan kikristályosodik egy gondolat. A kiút, az egyetlen kiút ebből a reménytelen helyzetből. A végső megoldás. Megtegyem? Meg merem tenni? Játszol el a gondolattal. Igen! Képes vagy rá, és nincs is más választásod, hisz így nem tudsz tovább élni. Meg kell szabadulnod minden szenvedéstől, különben felemészt az őrület. Rajta. Csak egy mozdulat, egy egészen apró mozdulat és vége a gyötrelemnek. Tedd meg! Az élet így nem is élet, hát vess véget kínjaidnak... képes vagy rá... tedd meg... bonts egy sört.
Minden jobb lesz.

"A nyelvvizsga nem nagy ügy. Én már négyszer voltam"

Legközelebb, talán már sikerülni is fog, egészíthetnénk ki az elmés idézetet. Talán, ha és társaik. Az egész élet egy feltételes mód, kivéve amikor azt mondják, hogy ezt és azt feltétlen meg kell csinálni. Akkor nincs talán, nincs ha és nem sincs, csak csend és hullaszag. Muszáj beletörődni és csinálni. Úgy várom már a nyugdíjat, hogy végre azt csináljak, amit akarok. Feltéve, ha a fájós derekam engedi, és már megint feltételes mód. Hihetetlen, nem lehet tőle megszabadulni. Mindenütt ott van, mint egy halvány árnyék, ami elsötétíti a mindennapokat. Bezzeg régen semmire sem volt gondunk. Mezítlábas gyerekként ettük a papsajtot, és senkit nem zavart ha játék közben elszakadt a nadrágja. Ma meg már a fiúk se mennek le az utcára smink nélkül. A kutyánkat se Bodrinak hívjuk, hanem Artúrnak és Beethovennek. Sokan még az aranyhalukat is így hívják. Biztos sok értelme van, az aranyhalak közismerten jó mentális képességekkel bírnak. Vajon meg tudja tanulni a nevét három másodperc alatt? Persze ehhez még tudnia kell szájról olvasni is. Szerintem boldog névtelenségben élik le a kis életüket. Apró ikra koruktól, egészen a csészében hánykolódva eltűnő, együgyű életük végéig. Milyen kegyetlenek az emberek, gondolhatnánk. Pedig semmivel sem rosszabb az ha lehúznak a WC-n, annál, hogy eltemetnek. Gondoljunk csak bele. Elhantolják az embert, szép lassan elrothad, és a kukacok eledele lesz. Azért pozitívuma is van a dolognak, az ily módon termékennyé vált talajon szép virágok nőnek majd. Az arra járók mind megcsodálhatják, és azt mondják, "Milyen szép sírja van ennek a Gézának". Ma már ebből is presztízs kérdést csinálnak, ahogy sok minden másból is.
Aki trabanttal megy discoba azt már be sem engedik. Kivéve Gyulán mert ott biciklivel járnak dizsibe a fiatalok. Helyi látványosság, már-már hungaricum. Szeretem az ilyen helyeket, ahol még megvannak a múlt szokásai, a régi értékek. Ilyen nagyanyám pénztárcája is, még mindig van pár 10 filléres az apró között, mint régi érték. Mondtam neki, hogy vegye ki, tegye el valahova máshova, ne cipelje magával feleslegesen, de nem...
Becsülöm érte.

Kopaszodás ellen?




 Rendkívül ötletes és dekoratív sampon tartó...
Aki tudja hol lehet ilyet beszerezni az írja meg.

Inni is kell!

Na ez már valami. Az életbe vetett hitemet kaptam vissza, ahogy olvastam a cikket. Igyunk alkoholt rendszeresen, de csak a férfiak! Egy spanyol felmérés kimutatta, hogy csökken a szívbetegségek kialakulásának esélye azon férfiak körében akik napi szinten isznak alkoholt. Végre. Azonban a nők már nem ilyen szerencsések, szegények. A teremtés koronái viszont örvendezhetnek, ugyanis az is teljesen mindegy hogy milyen alkoholt iszunk, a lényeg hogy szesz legyen. Azért a cikk végén megemlítik, hogy a dolog kétoldalú. Míg a szív betegségek ellen véd, addig az egyéb szerveket károsítja("az ellen nem véd"). Sebaj, az asszonynak csak az elejét kell felolvasni.

Enni pedig kell

Talán Hollywood, talán az ősi ösztönök a felelősek, nem tudni. Lehet csak az éhség. Oroszországban három hajléktalan megölt egy 25 éves fiatalembert, majd bizonyos részeit megették, a "maradékot" bedig eladták egy kebab étteremnek. Nem épp a legszebb vég ez, főleg nem 25 évesen, de elgondolkodtató. Mostanában annyit hallani az újrahasznosításról. A hullákat nem lehetne hasznosítani? Ha kebabot lehet emberből csinálni akkor pörköltet is. Persze ez csak ízetlen vicc. Azonban a youtube szerint a kinaiak megeszik a halott embriókat. Csak remélni tudom hogy a hír és a video is kacsa.
További kellemes napot mindenkinek. :-)

Már semmi sem szent?

Ismét egy érdekes cikkel jelentkezek, de most a tények puszta közlése helyett boncolgassuk egy kicsit a hírt.
Már maga a cím is rossz érzést kelt az emberben. Még hogy a bor káros. Az emberiség már hosszú évezredek óta fogyasztja eme remek italt. Meglehetősen gyanús, hogy csak most a 21. században ismerték fel a bornak ezt a káros hatását.
Olvassuk csak tovább, hát igen... fejétől bűzlik a hal, tartja a mondás. A felmérést egy német egyetemen végezték. Röhej. A németek már megint nem férnek a bőrükbe. Nem bírnak megelégedni azzal, hogy híresek a német sörök, megpróbálják bemocskolni a bor hírét, csak azért mert ők nem értenek hozzá. Az pedig már végképp nevetséges, hogy a felmérést 40 és 65 év közötti nőkön és férfiakon végezték. Negyven felett már ritka a tökéletesen egészséges fogsor, azok a fogak, amiket vizsgáltak már eleve rosszak voltak. Kijelenthetjük, hogy ez egyértelműen egy merénylet a bor és a bort szerető emberek ellen. Végül kommentár nélkül egy idevágó idézet:

"A német borokat könnyű megkülönböztetni az ecettől.
Más a cimkéjük"